Aktualitások

 

Mint környezetvédelmi szakértõ és tanácsadó cég, társaságunk számára fontos szempont, hogy a környezetvédelmi jogszabályok változásait folyamatosan nyomon kövessük, és az ügyfeleink számára a lényeges változásokról idõben tájékoztatást nyújtsunk. Ennek érdekében szerzõdéses partnereink számára negyedéves sûrûséggel hírlevelet küldünk ki, melyben minden aktuális jogszabályváltozásról, pályázati lehetõségekrõl, környezetvédelmi vonatkozású eseményrõl értesülhetnek. Weboldalunk Aktualitások rovatában, idõközönként szintén hírt adunk a fontosabb kötelezettségekrõl, jogszabály-változásokról, így érdemes gyakran ellátogatni honlapunkra.

2011. január 11.

306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet - Új alap jogszabály a levegõ védelmérõl

A Magyar Közlöny 2010. évi 197. számában került kihirdetésre a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet (továbbiakban: Rendelet), mely alapjaiban változtatja meg a légszennyezõ forrásokra, légszennyezõ technológiákra vonatkozó eddig megszokott hazai szabályozást. A kormányrendelet 2011. január 15-én lép hatályba, mellyel egyidejûleg a levegõ védelmérõl szóló eddig alkalmazott alap jogszabály, a 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet hatályát veszti. Szintén hatályát veszti az ózonréteget lebontó anyagokkal és egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokkal kapcsolatos tevékenységekrõl szóló 310/2008. (XII. 20.) Korm. rendelet 22.§ (3) és (4) bekezdései, továbbá a 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 32/A. § (3) bekezdése, és az országos településrendezési és építési követelményekrõl szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 2. mellékletének 4.1. Levegõtisztaság-védelem pontja. Látható tehát, hogy az új jogszabály kiadásával törekedtek a jogalkotók, hogy a levegõtisztaság-védelemre vonatkozó szabályozást egységesítsék, könnyebben követhetõbbé tegyék. A Rendelet gyökeres változásokat hoz az eddigi követelményekben, az engedélyezési eljárásokban, és néhány új fogalmat, alapelvet is meghatároz. Az alábbiakban néhány lényeges eltérésre szeretnénk felhívni a figyelmet a korábbi jogszabályi környezethez képest, természetesen a teljesség igénye nélkül. Emellett javasoljuk mindenkinek, aki érintett légszennyezõ technológiák üzemeltetése terén, hogy alaposan tanulmányozza át a Rendeletet, mely megtekinthetõ a következõ linken: 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet

Jelentõs változások:

A jogszabály által alkalmazott alapfogalmak száma jelentõsen kibõvült, a meglévõk definíciója pontosításra került. Míg a 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet összesen 14 alapfogalom meghatározást tartalmazott, addig az új 45-öt! Jelentõs eltérés a korábbi állapothoz képest, hogy míg a 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet által alkalmazott légszennyezettség fogalma a légszennyezõ anyagok koncentrációját jelenti, addig a Rendeletben ez már a levegõ, légszennyezettségi határértéket meghaladó mértékû terheltségi szintjét jelenti. Ehhez kapcsolódik, hogy az új jogszabály alap levegõterheltséget, és nem alap légszennyezettséget alkalmaz a továbbiakban. Meghatározásra került a légszennyezõ pontforrás hatásterületének pontos definíciója is, mely korábban a 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet 5.§ (5) bekezdésében került szabályozásra. Itt lényeges kiemelni, hogy az új definíció már csak két lehetséges alternatívát határoz meg, mivel elhagyásra került a korábbi jogszabályban lévõ 5.§ (5) a) pontja szerinti módszer. Szintén jelentõs változás a jogszabályban a bûzkeltõ technológiák szabályozása - mely a korábbi jogszabályból szinte teljes egészében hiányzott - és ez a fogalom-meghatározások között is megjelenik. Maga a bûz fogalma is megváltozott a korábbi állapothoz képest, továbbá két új bûzzel kapcsolatos fogalom is megjelent, a szagegység, és a szagkoncentráció fogalma. Az új fogalmak közül csak néhány fontosabbat emelnénk ki, melyek definícióját a terjedelemre való tekintettel nem ismertetjük, de feltétlenül javasoljuk a jogszabályban való alapos átolvasását. Ilyen új alapfogalmak az alap levegõterheltség, bûz, diffúz forrás, expozíciókoncentrációra vonatkozó kötelezettség, helyhez kötött pontforrás hatásterülete, hosszú távú célkitûzés, kritikus szint, levegõminõségi tervek, szagegység, szagkoncentráció, tûréshatár, stb. Kiemelendõ, hogy a fogalom-meghatározások között a továbbiakban nem szerepel az elérhetõ legjobb technika fogalma.

A bûzzel kapcsolatos szabályozásra vonatkozó jelentõs eltérés a korábbi állapothoz képest, hogy a Rendelet 4. §-a alapján: „Tilos a légszennyezés, valamint a levegõ lakosságot zavaró bûzzel való terhelése, továbbá a levegõ olyan mértékû terhelése, amely légszennyezettséget okoz.” Látható, hogy a korábbi erre vonatkozó elõíráshoz képest (21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet 5.§ (1) bekezdés), bûzzel való terhelés helyett, lakosságot zavaró bûzzel való terhelés szerepel, vagyis pontosításra került az elõírás. A pontosítás egyben egy kérdést is felvet, miszerint mit ért a jogalkotó „lakosságot zavaró bûz” alatt? Ezt az alapfogalmak között nem definiálja a jogszabály, és késõbb sem kerül leírásra, meghatározásra. Továbbá bonyolítja a helyzetet, hogy a Rendelet 9. mellékletének 25. pontjában, új bírságtételként megjelenik a „Gazdasági tevékenység keretében végzett, lakosságot zavaró bûzhatást okozó technológia vagy berendezés üzemeltetése”, melynek összege 200.000 Ft. Félõ, hogy a Felügyelõségek ezen paragrafusra hivatkozva, egy esetleges lakossági panasz esetén automatikusan bírságolni fogják a gazdálkodókat, és jelenleg nem látható, hogy milyen módon lesz lehetõség a jogorvoslatra ez esetben.

Jelentõs változást eredményezhet a légszennyezõ források engedélyezésében az az új rendelkezés, mely a Rendelet 7. § (1) bekezdésében olvasható, eszerint: „Helyhez kötött légszennyezõ forrás létesítésekor a levegõvédelmi követelményeket az engedélyezési eljárás során úgy szükséges meghatározni, hogy annak várható levegõterhelése ne eredményezze az egészségügyi határértékek túllépését.”. Ez az elõírás a korábbi gyakorlathoz képest jelentõsen megnehezítheti a tervezett légszennyezõ pontforrásokra vonatkozó szakértõi tevékenységet, ugyanis ezentúl nem elegendõ a tervezett forrás kibocsátásait vizsgálni, és azt a kibocsátási határértékekkel összevetni, hanem annak telepítési helyén várható, a forrás által okozott levegõterhelés imissziós hatásait is vizsgálni szükséges. Az imissziós (levegõterheltségi szint) hatásokat csak bonyolult terjedésmodell számítások elvégzésével, költséges modell és térinformatikai programok alkalmazásával lehetséges egzaktul elvégezni, mely jelentõsen megdrágíthatja egy légszennyezõ forrás engedélyezése során szükséges szakértõi munkát.

Ezt támasztja alá a Rendelet III. fejezetének 13. pontja is, mely részletesen szabályozza a légszennyezõ források mûködésének szabályait. A 22. § alapján „A felügyelõség a hatáskörébe tartozó légszennyezõ forrás létesítése, teljesítménybõvítése, élettartalmát meghosszabbító felújítása, alkalmazott technológiájának váltása, használatba vétele esetén a levegõvédelmi követelményeket levegõtisztaság-védelmi engedélyben írja elõ.” A 23. § szerint az engedélyezés lefolytatásához szükséges az alap levegõterheltség megállapítása. Az alap levegõterheltségre vonatkozóan az OLM (Országos Légszennyezettségi Mérõhálózat) adatbázisa tartalmazhat adatokat, azonban ennek lefedettsége országos szinten közel sem teljeskörû. Többek között a külterületi ingatlanok, lakóterületektõl távolabb esõ telephelyek esetében csekély valószínûséggel találunk megfelelõ adatokat a rendszerben, még a mobil mérõhálózat eredményei között is. Ez esetben, vagyis ha nem áll rendelkezésre adat az alap levegõterheltségre vonatkozóan, a Felügyelõség levegõterheltségi mérési terv elkészítésére kötelezheti az engedélyest. Természetesen jóváhagyást követõen a mérési tervben foglaltakat végre is szükséges hajtani, vagyis az alap levegõterheltséget imissziós mérésekkel szükséges meghatározni, melyek akár igen magas többlet költséget is eredményezhetnek. Látható tehát, hogy a továbbiakban egy légszennyezõ forrás létesítési engedélyezése milyen mértékben nehezedik meg, és milyen mértékû többlet költségekkel járhat, a korábbi állapotokhoz képest.

A kiadásra kerülõ levegõvédelmi engedélyben a hatóság ezentúl a vonatkozó jogszabályban szereplõ határértéknél szigorúbb határértéket is elõírhat, a légszennyezettségi határérték teljesítése érdekében. Ez a lehetõség a korábbi jogszabályban is megtalálható volt, így a lehetõség eddig is biztosított volt a Zöldhatóság részére, azonban nem általánosságban, valamennyi légszennyezõ forrásra vonatkozóan, hanem csak speciális esetekre vonatkozóan.

Új elemként jelenik meg a Rendelet 14. §-ban a levegõminõségi terv, melyet azon légszennyezettségi zónákra és agglomerációkra szükséges elkészíteni, ahol a levegõ kén-dioxid, nitrogén-oxid, nitrogén-dioxid, PM 10, PM 2,5, ólom, benzol vagy szén-monoxid szintje az éves levegõminõségi értékelés alapján meghaladja a határértéket. A 14. § (4) bekezdése értelmében a levegõminõségi terveket a Felügyelõségek készítik el, vagyis ennek a terv fajtának az elkészítése nem a gazdálkodók, üzemeltetõk által teljesítendõ újabb kötelezettség. Ezen bekezdésben leírtak alapján a terv elkészítése „az érintett légszennyezõk” bevonásával történik. Azonban azt már nem határozza meg a jogszabály, hogy ez pontosan mit jelent az üzemeltetõk számára, milyen további feladatokat, intézkedéseket tesz szükségessé.

A 15. § (3) bekezdése szerint: „A felügyelõség a levegõminõségi terv végrehajtását ellenõrzi.”, továbbá a 17. § alapján „A levegõminõségi tervek végrehajtása érdekében a felügyelõség a légszennyezõ forrás üzemeltetõjét intézkedési terv kidolgozására kötelezi.”. Látható tehát, hogy a Felügyelõségek által kidolgozott levegõminõségi tervekben foglalt célértékek teljesítése érdekében, a gazdálkodókra, üzemeltetõkre rendkívüli terhek, külön kötelezettségek hárulhatnak, melyek következményei jelenleg még nem láthatók, megvalósításuk módja nem tisztázott.

Szintén új szabályozásként jelennek meg a bûzzel járó tevékenységekre vonatkozó elõírások. A bûzzel járó tevékenységeket az elérhetõ legjobb technika alkalmazásával szükséges végezni. Azonban nem világos, hogy azon esetekben ahol nem áll rendelkezésre a technológiára vonatkozóan megállapított, elérhetõ legjobb technikára vonatkozó útmutató, vagy irányelv, mi szerint szükséges a követelményeket megállapítani. A 30. § (2) bekezdése szerint, ráadásul a Zöldhatóság az elérhetõ legjobb technikánál szigorúbb elõírásokat is tehet, pl. bûzcsökkentõ berendezések alkalmazása, technológia módosítás, stb. Ezen felül szintén új elem, hogy szükséges esetben a hatóság bûzre vonatkozóan is állapíthat meg határértéket, melyet SZE(szagegység)/m3-ben ad meg. A határértéknek való megfelelést az MSZ EN 13725/2003 szabvány alapján elvégzett, dinamikus olfaktometriás méréssel szükséges igazolni. A mérés elvégzése szintén többlet költségeket eredményezhet a gazdálkodók számára a korábbi gyakorlathoz képest.

Az adatszolgáltatások terén is változásokat hozott az új jogszabály. Az eddig is megszokott LM (légszennyezés mértéke) éves bevallás kötelezõ adattartalmát ezentúl a jogszabály 7. melléklete tartalmazza. Az alapbejelentés (LAL) kötelezõ tartalmára a 4. melléklet felsorolása vonatkozik. Az alapbejelentés adataiban, a légszennyezõ technológia kialakításában történt változásokat ezentúl 30 napon belül - a korábbi 60 naphoz képest - szükséges bejelenteni.

A fentiek mellett további számtalan eltérés, és újabb elem jelenik meg az új jogszabályban, mely a közeljövõben jelentõsen megbolygathatja a légszennyezõ forrásokkal kapcsolatos engedélyezési ügyeket, az üzemeltetés körülményeit. Javasoljuk, hogy feltétlenül tanulmányozza át alaposan minden érintett az új Rendeletet, és amennyiben kérdésük merülne fel a témával kapcsolatban, forduljanak hozzánk bizalommal.