Ismertetõk, esettanulmányok

Szakmai munkánk során számos olyan üggyel, szituációval találkozunk, melyek ügyfeleink számára, minden bizonnyal több szempontból is tanulságosak lehetnek. Ezen esetek, vagy éppen azért lehetnek követendõ példák mindenki számára, mert a gazdálkodóktól elvárható szinten a környezetvédelem érdekeit szolgálják, vagy éppen azért kerülendõk, mert nem a jogszabályok által meghatározott egyenes utat követik. A következõkben néhány tipikus, vagy éppen speciális eset bemutatásával próbáljuk felhívni ügyfeleink figyelmét, hogy mit hogyan csináljanak, vagy éppen ne csináljanak. Általánosabb ismertetõinkkel, vagy esettanulmányainkkal folyamatosan bõvítjük weboldalunkat, így késõbb is érdemes visszatérni az esetleges újdonságok megtekintéséhez.

Agrár környezetvédelem

Az agrárium a gazdaság egy olyan területét képezi, melyben a környezetvédelem szinte minden válfaja megtalálható, és egyben fontos szempontot is képez. A mezõgazdaság, az állattartás és a hozzájuk kapcsolódó feldolgozó iparok egyaránt jelentõs környezeti hatásokkal bírhatnak, melyeket a hatóságok engedélyekkel, jogszabályi elõírásokkal igyekeznek kordában tartani. Az alábbiakban néhány fontosabb példát kiemelve próbálunk rávilágítani arra, hogy az agráriumban milyen környezetvédelmi kötelezettségek nehezíthetik a gazdálkodók mindennapjait.

Nagy létszámú állattartás

Korszerûsített állattartó telep A mezõgazdasági cégek esetében a legtöbb környezeti problémával egy állattartó telep esetében szembesülhetünk. Az állattartó telepek tevékenysége egyaránt terhelheti a földtani közeget, a felszíni, ill. a felszín alatti vizeket, légszennyezõ hatásokat eredményez, és zajvédelmi szempontból sem elhanyagolható. Az állattartási tevékenység környezeti hatásait leginkább az alkalmazott technológia és az üzemeltetési rend befolyásolhatja, melyek függvényében akár jelentõs eltérések is lehetnek egy-egy állattartó telep között. Egy korszerû állattartó telep még nagyobb állatlétszám mellett is kisebb környezetterhelést jelenthet, mint a kevésbé korszerû technológiákat alkalmazó, rossz mûszaki állapotú régi telepek.

A hazai és az EU-s jogszabályok eltérõ módon, eltérõ követelmény szinttel szabályozzák a különféle típusú állattartó telepek üzemeltetését. A legszigorúbb elõírások az ún. egységes környezethasználati engedélyhez (IPPC) kötött tevékenységek esetében állnak fent. Azt, hogy milyen állattartási tevékenység végzéséhez szükséges egységes környezethasználati engedély a 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet - a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról - 2. mellékletébõl tudhatjuk meg. Eszerint baromfitelepekre (40000 férõhely felett), ill. sertéstelepek esetében (2000 férõhelytõl 30 kg-on felüli sertések számára, vagy 750 férõhelytõl kocák számára) szükséges az IPPC engedély megszerzése. Ezen állattartó telepek mûködését a hatóságok csak abban az esetben engedélyezik, ha azok minden tekintetben megfelelnek az elérhetõ legjobb technika (BAT, Best Available Techniques) irányelveinek. A BAT irányelveket az EU szakemberei dolgozták ki, a kor követelményeinek, és technikai lehetõségeinek figyelembevételével, bizonyos ágazatokra specializáltan. Hazánkban jelenleg honosított BAT irányelv az állattartó telepek közül kizárólag sertéstelepekre vonatkozóan van, de a baromfitelepek esetében is folyamatban van a hazai útmutató elkészítése. A hazai BAT útmutatók a www.ippc.hu weboldalon megtekinthetõk.

A BAT irányelvek egyaránt kiterjednek az állattartó telepek épületeire, kiszolgáló létesítményeire, trágyatározó mûtárgyaira, de még a telepi úthálózat, vagy csapadékelvezetõ rendszer kialakításának módjára is. A BAT irányelvek nem csupán infrastrukturális szempontokat állapítanak meg, hanem üzemviteli szempontokat is. Nagy hangsúlyt fektetnek az anyag-, és energiahatékony, valamint az alacsony kibocsátásokkal történõ üzemeltetésre. Egy meglévõ állattartó telep esetében a BAT irányelveknek megfelelõ álapotot szinte csak teljes modernizációs beruházással, teljes átépítéssel lehetséges elérni.

vissza