Kérdések és válaszok

Az alábbiakban olyan környezetvédelmi vonatkozású kérdéseket olvashatnak, melyek bármely gazdálkodóban felmerülhetnek a mindennapi munka során. A kérdések összeállításakor megpróbálkozunk az ügyfelek szemszögébõl tekinteni egy-egy problémára, figyelembe véve a munkánk során tapasztaltakat is. A felvázolt kérdésekre megpróbálunk a legjobb, és leghasznosabb válaszokkal szolgálni, így segítve Önöket eligazodni a hazai környezetvédelmi szabályozás útvesztõiben. Amennyiben nem talál választ felmerülõ problémájára, kérjük küldje el nekünk kérdését, felvetését, és mi igyekszünk arra a leghatékonyabb megoldást megtalálni.

Mi számít bejelentés köteles légszennyezõ pontforrásnak?

A fenti kérdésre a 2011. január 15-étõl hatályos 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet a levegõ védelmérõl elõírásai és fogalom-meghatározásai alapján adhatunk egyértelmû választ. A jogszabály 2. Értelmezõ rendelkezések szakaszában olvashatjuk, hogy „légszennyezõ pontforrás: az a levegõterhelést okozó forrás, amelynél a légszennyezõ anyag kibocsátási jellemzõi méréssel vagy mûszaki számítással egyértelmûen meghatározhatók”. A mérés alatt természetesen akkreditált mérõszervezet által elvégzett, szabványos mérést kell érteni.

A fenti meghatározás egyúttal egy újabb kérdést vet fel. Mi számít légszennyezõ anyagnak? Ezt a fogalmat a jogszabály egyértelmûen definiálja: „a levegõben lévõ és az emberi egészségre vagy a környezet egészére valószínûsíthetõen káros hatást gyakorló anyag”.

A gyakorlatra alkalmazva a fentieket, általánosságban elmondható, hogy azon kibocsátó források, ahol olyan anyagok kerülnek kibocsátásra a környezeti levegõbe, melyekre a vonatkozó jogszabályok kibocsátási határértéket állapítanak meg, és a kibocsátott véggáz fizikai és kémiai paraméterei szabványos méréssel egyértelmûen meghatározhatók, bejelentés köteles légszennyezõ források. Annak egyértelmû eldöntése, hogy az adott forráson a szabványos mérés elvégezhetõ-e, minden esetben helyszíni felmérést igényel, mivel magának a légszennyezõ forrásnak a mûszaki kialakításának kell megfelelnie a szabványos mérési körülményeknek (megfelelõ átmérõ, kellõ hosszúságú egyenes csõszakasz, megfelelõ véggáz hõmérséklet, stb.). Javasoljuk, hogy ennek megvizsgálását szintén bízzák tapasztalt szakemberre, levegõvédelmi szakértõre.

Persze azért nem ennyire egyszerû a dolog, mivel a jogszabályok megállapítanak technológiai küszöb értékeket, kapacitás értékeket is, melyek alatt nem szükséges alkalmazni a jogszabályi kötelezettséget.

Ennek egyik legelterjedtebb fajtája a tüzelõberendezések esetében a 140 kWth hõteljesítmény határ (az oktatási, egészségügyi és szociális intézmények esetében ezen küszöbérték 500 kWth), melyet ha nem ér el az egy forráshoz kapcsolódó tüzelõberendezések teljesítménye, akkor az adott pontforrás nem a Környezetvédelmi Felügyelõség hatáskörébe tartozik, hanem a területileg illetékes Jegyzõ hatáskörébe. Ilyen esetben a légszennyezõ pontforrást nem szükséges bejelenteni a LAL alapnyilvántartásba. A jogszabályi kritériumok mellett tovább bonyolíthatja a dolgot az is, hogy a Zöldhatóság saját hatáskörében el is rendelheti egy légszennyezõ forrás bejelentését, amennyiben úgy ítéli meg, hogy annak kibocsátásai ezt indokolják. A Zöldhatóság olyan légszennyezõ forrás bejelentését is elrendelheti, mely szabványosan nem mérhetõ. Ilyen estben kell alkalmazni a definíció azon megállapítását, hogy a kibocsátásokat mûszaki számítással szükséges meghatározni. A mûszaki számításokat minden esetben csak levegõtisztaság-védelmi szakértõi jogosultsággal rendelkezõ szakértõ végezheti el.

A fentiekben leírtakon kívül még számtalan paraméter befolyásolhatja, hogy egy légszennyezõ pontforrás bejelentés köteles-e, vagy sem, ezért javasoljuk, hogy mindenképpen kérjék ki egy levegõtisztaság-védelmi szakértõ véleményét, amennyiben hasonló problémába ütköznek.

vissza