Levegőtisztaság-védelem

Mi számít bejelentés köteles légszennyező pontforrásnak?

A fenti kérdésre a 2011. január 15-étől hatályos 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet a levegő védelméről előírásai és fogalom-meghatározásai alapján adhatunk egyértelmű választ. A jogszabály 2. Értelmező rendelkezések szakaszában olvashatjuk, hogy „légszennyező pontforrás: az a levegőterhelést okozó forrás, amelynél a légszennyező anyag kibocsátási jellemzői méréssel vagy műszaki számítással egyértelműen meghatározhatók”. A mérés alatt természetesen akkreditált mérőszervezet által elvégzett, szabványos mérést kell érteni.

A fenti meghatározás egyúttal egy újabb kérdést vet fel. Mi számít légszennyező anyagnak? Ezt a fogalmat a jogszabály egyértelműen definiálja: „a levegőben lévő és az emberi egészségre vagy a környezet egészére valószínűsíthetően káros hatást gyakorló anyag”.

A gyakorlatra alkalmazva a fentieket, általánosságban elmondható, hogy azon kibocsátó források, ahol olyan anyagok kerülnek kibocsátásra a környezeti levegőbe, melyekre a vonatkozó jogszabályok kibocsátási határértéket állapítanak meg, és a kibocsátott véggáz fizikai és kémiai paraméterei szabványos méréssel egyértelműen meghatározhatók, bejelentés köteles légszennyező források. Annak egyértelmű eldöntése, hogy az adott forráson a szabványos mérés elvégezhető-e, minden esetben helyszíni felmérést igényel, mivel magának a légszennyező forrásnak a műszaki kialakításának kell megfelelnie a szabványos mérési körülményeknek (megfelelő átmérő, kellő hosszúságú egyenes csőszakasz, megfelelő véggáz hőmérséklet, stb.). Javasoljuk, hogy ennek megvizsgálását szintén bízzák tapasztalt szakemberre, levegővédelmi szakértőre.

Persze azért nem ennyire egyszerű a dolog, mivel a jogszabályok megállapítanak technológiai küszöb értékeket, kapacitás értékeket is, melyek alatt nem szükséges alkalmazni a jogszabályi kötelezettséget.

Ennek egyik legelterjedtebb fajtája a tüzelőberendezések esetében a 140 kWth hőteljesítmény határ (az oktatási, egészségügyi és szociális intézmények esetében ezen küszöbérték 500 kWth), melyet ha nem ér el az egy forráshoz kapcsolódó tüzelőberendezések teljesítménye, akkor az adott pontforrás nem a Környezetvédelmi Felügyelőség hatáskörébe tartozik, hanem a területileg illetékes Jegyző hatáskörébe. Ilyen esetben a légszennyező pontforrást nem szükséges bejelenteni a LAL alapnyilvántartásba. A jogszabályi kritériumok mellett tovább bonyolíthatja a dolgot az is, hogy a Zöldhatóság saját hatáskörében el is rendelheti egy légszennyező forrás bejelentését, amennyiben úgy ítéli meg, hogy annak kibocsátásai ezt indokolják. A Zöldhatóság olyan légszennyező forrás bejelentését is elrendelheti, mely szabványosan nem mérhető. Ilyen estben kell alkalmazni a definíció azon megállapítását, hogy a kibocsátásokat műszaki számítással szükséges meghatározni. A műszaki számításokat minden esetben csak levegőtisztaság-védelmi szakértői jogosultsággal rendelkező szakértő végezheti el.

A fentiekben leírtakon kívül még számtalan paraméter befolyásolhatja, hogy egy légszennyező pontforrás bejelentés köteles-e, vagy sem, ezért javasoljuk, hogy mindenképpen kérjék ki egy levegőtisztaság-védelmi szakértő véleményét, amennyiben hasonló problémába ütköznek.

Mi a különbség egy egyszerű füstgázmérés, és egy akkreditált emissziómérés között?

Partnereink részéről többször kérdésként merült fel, hogy miért van szükség, a sokszor igen költséges akkreditált emissziómérések elvégzésére, amikor a tüzelőberendezések időszakos karbantartásakor a fűtésszerelő szakember elvégezte a füstgáz mérését, és mindent rendben talált.

A kérdésre egyszerű a válasz, azért mert a környezetvédelmi hatóság csak akkreditált mérőszervezet által elvégzett, szabványos emissziómérést fogad el az előírt mérési kötelezettség teljesítéseként.

A helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátásának vizsgálati követelményeit a 6/2011. (I. 14.) VM rendelet a levegőterheltségi szint és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokrólhatározza meg. Ezen belül is a 3. § (6) bekezdése írja le, hogy „A levegőterheltségi szint mérése során a 7. mellékletben meghatározott referencia-módszert vagy azzal egyenértékű módszert, a mellékletben nem szabályozott légszennyező anyagokra a nemzeti szabványban rögzített mérési módszert kell alkalmazni;” A jogszabály 7. melléklete lényegében az adott légszennyezőanyag-csoportra vonatkozó vizsgálati szabványok felsorolását tartalmazza.

Az akkreditált státusz, ezen mérési szabványok szerinti módszer tanúsítását, és igazolását jelenti, melyet a hatóságok megkövetelnek.

A kézi füstgázelemző műszerek sokszor hasonlóan pontos adatokkal szolgálhatnak, mint a költségesebb mérések eredményei, ugyanakkor ezek sajnos csak tájékoztató információkként használhatók fel, magát az akkreditált vizsgálatot nem helyettesíthetik. Javasolni szoktuk ügyfeleinknek, hogy mielőtt az akkreditált mérést elvégeztetnék, feltétlenül állíttassák be, és tisztíttassák ki tüzelőberendezéseiket, és ekkor végeztessenek el egy füstgázmérést is a fűtésszerelő szakemberrel.

Így még az akkreditált mérés előtt értesülhetnek arról, ha esetleg berendezésük nem működik megfelelően, és időben megtehetik a szükséges lépéseket. Nincs is annál kellemetlenebb, mikor az akkreditált emissziómérés során derül ki, hogy egy légszennyező forrás határérték feletti kibocsátásokkal üzemel, mivel ekkor az üzemeltetést fel kell függeszteni és a kapcsolódó berendezést be kell állíttatni, vagy végső esetben akár cserélni. Ezután pedig a megfelelő működés igazolására az akkreditált vizsgálatot meg kell ismételni, ami jelentősen növelheti a költségeket. Ez az igencsak kellemetlen szituáció körültekintő előkészítő munkálatok mellett megelőzhető.